We act according to what we learnt or the opposite of it. The patterns we gained through the past years are reference points. We follow or deny them, consciously or unconsciously.
We create our reality and believe, that is the ultimate truth. The childlike, non-judgemental curiosity is fading away… We are not exploring new options, just judging each other’s reality.
Can we get out of the world of labels? Can we raise the level of curiosity?
I am not aiming to have world peace immediately. Debates are useful, different truths are creating different needs and point of views which helps us improve. But these days we mostly see the fights of the ego: “I am right, and you are not!” or “I do not want to lose my pride.” or “I am better than you.” etc.
Do we really want to live like this?
Once, my client said this during a coaching session: I understand the other person’s perspective and I invite him/her to discover my perspective.
I invite the other person… so powerful. It represents confidence, patience, openness, acceptance, and curiosity. We are so intelligent, but when it comes to the meeting of different point of views, we instinctively operate from ego.
When was the last time you felt invited to an exploratory conversation? When was the last time when you invited someone to discover perspectives?
With Love,
Anita
Az igazságok harca
Az alapján cselekszünk, amit tanultunk, vagy épp ellentétesen. Az elmúlt évek során megszerzett mintáink referenciapontok. Tudatosan vagy öntudatlanul követjük vagy tagadjuk őket. Megteremtjük valóságunkat és hisszük, hogy az a megdönthetetlen igazság. A gyermeki, ítélet nélküli kíváncsiság elhomályosodik … Nem új lehetőségeket tárunk fel, csak egymás valósága felett ítélkezünk.
Ki tudunk lépni a címkék világából? Meg tudjuk emelni a kíváncsiság szintjét?
Nem arra törekszem, hogy azonnal világbéke legyen. A viták hasznosak, a különböző igazságok különböző igényeket és nézőpontokat hoznak létre, amelyek segítenek bennünket a fejlődésben. De manapság leginkább az ego harcait látjuk: „Nekem van igazam!” vagy „Nem akarom elveszíteni a büszkeségemet” vagy “Jobb vagyok nálad!” stb.
Tényleg így akarunk élni?
Egyszer az ügyfelem ezt mondta egy coaching ülésen: megértem a másik szemszögét, és meghívom őt, hogy fedezze fel az én perspektívámat.
Meghívom a másik embert … annyira hatásos. Magabiztosságot, türelmet, nyitottságot, elfogadást és kíváncsiságot képvisel. Annyira intelligensek vagyunk, de amikor a különböző nézőpontok találkozásáról van szó, ösztönösen egoból működünk.
Mikor érezted magad utoljára meghívva egy felderítő beszélgetésre? Mikor hívtál meg utoljára valakit új perspektívák felfedezésére?
Szeretettel,
Anita
CityYogi 