Szeretek homokvárat építeni. Az alkotás és a gyermeki, öröm- és hittel teli lélek találkozását jelenti számomra. Most volt az első alkalom, hogy a homokvár építése közben azt vettem észre, hogy ugyanazokkal a jelenségekkel és érzelmekkel találkozom, mint amit az üzleti életben átélek és ügyfeleim is megosztanak velem. Kihívások, remény, izgalom, ragaszkodás, félelem, sikerek, együttműködés, magány, hála, elismerés, elégedettség. Izgalmas tapasztalás volt, amit most örömmel megosztok Veletek.
A tengerben töltött idő után leültem partnak azon részén, ahol még éppen lágyan megsimítják a tenger habjai a lábam, de már nem vagyok a vízben. Ösztönösen elkezdtem játszani a vizes homokkal, amiből szépen formálódott egy fal. Eldöntöttem, hogy egy szuper homokvárat fogok építeni, amire még én is rá fogok csodálkozni. A hullámok azonban néha jobban kijöttek, mint amennyire számítottam rá és lerombolták a falat. Erősítettem a falakat, egyre jobban meg akartam oldani, majd végül úgy döntöttem, hogy egy kicsit fentebb kezdek el építkezni és dupla védelmi vonalat hozok létre.
Majd megérkezett a felmentő sereg is a férjem személyében. Ő azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy fúrjunk lyukat a fal alatt, így a víznek lesz útja. Szuper, gondoltam. Izgatottan vártuk, hogy a kezünk találkozzon az ásás közben a fal alatt. A terv jónak tűnt, de nem működött. A víz túl erős volt és a fal beomlott. Kicsit változtatva a stratégián újra és újra megcsináltuk. A harmadik próbálkozásnál már a két karommal tartottam a falat és nem akartam megmozdulni, hogy egybe maradjon. Majd persze jót nevettünk – hiszen ez csak egy homokvár – és folytattuk a munkát. A férjem ásott egy mély lyukat a tenger felől és azt javasolta adjuk fel, majd magamra hagyott. Engem viszont a hitem és az akaratom ott tartott és folytattam az álom váramat. Épültek a falak, az erődök, még kaput is nyitottam a várba. Majd azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi történt, mivel már egy jó ideje nem rombolta le a víz, amit építek. Ekkor rájöttem, hogy az árok, amit a férjem ásott megvédte az erődítményt. Amellett, hogy kimondhatatlanul hálás voltam, még nagyobb lelkesedéssel és hittel folytattam az építkezést. A homokvár kezdte megkapni végső formáját és ez a többi strandolót sem hagyta hidegen. Megálltak, megnézték, még olyan is volt, aki megdicsérte. A kitartás meghozta gyümölcsét.
Magam is elégedett voltam a várral, de a leghasznosabb az volt, ahogy az építkezés közben megfigyeltem magamon ezeket az érzelmeket. Arra jutottam, hogy minden egy folyamat és mindennek megvan a maga ideje. A hit, az elköteleződés, a szeretet és élvezet viszont elengedhetetlen része a folyamatnak. Mivel ez „csak” játék volt, nem maradtam sokáig a hátráltató érzelmekben, áramlottak is az ötletek, megoldások.
Vajon miért hátráltatjuk magunkat annyi ideig, ha ez nem „csak” egy homokvár, hanem üzleti vagy magánéleti kihívás?
Mi a Te homokvárad és milyen érzelmekkel építed?
Szeretettel,
Anita
Is life a game?
I love building sandcastles. It is the meeting of creation and the childlike, joyful, and faithful soul. This was the first time when I noticed that while I was building the sandcastle, I encountered the same phenomena and emotions that I experience in business and my clients share with me. Challenges, hope, excitement, attachment, fear, success, cooperation, loneliness, gratitude, recognition, satisfaction… It was an exciting experience that I am happy to share with you.
After spending time in the sea, I sat down on the shore where the foam of the sea is still gently massaging my legs, but I am no longer in the water. Instinctively, I began to play with the wet sand, from which a wall formed beautifully. I decided to build a super sandcastle that even I would be amazed at. However, the waves sometimes came out more than I expected and tore down the wall. I fortified the walls, wanted to fix it more and more, and then finally decided to start building a little above and create a double line of defence.
Then the rescue army arrived in the form of my husband. He came up with the idea to dig a hole under the wall so the water would have a way. Super, I thought. We excitedly waited for our hands to meet while digging under the wall. The plan looked good, but it didn’t work. The water was too strong, and the wall collapsed. With a little change in the strategy, we did it over and over again. On the third try, I was holding the wall with my two arms and didn’t want to move so that i could keep it together. Then, of course, we laughed – as it’s just a sandcastle – and we kept working. My husband dug a deep hole close to the water, suggested giving up and then left me alone. But my faith and my will kept me there and I continued to build my dream castle. The walls and forts were built, I even opened a gate to the castle. Then I started thinking about what had happened since it hadn’t been destroyed by the water. I realized that the hole my husband had dug protected the fort by collecting the water. In addition to being unspeakably grateful, I continued to build with even greater enthusiasm and faith. The sandcastle began to take its final shape and others started to notice it. They stopped, looked at the castle, there was even someone who praised it. Perseverance has given fruit.
I was happy with the castle, but the most helpful was that I observed these emotions in myself during the construction. I concluded that everything is a process, and everything has its time. Faith, commitment, love, and enjoyment are essential parts of the process. Since it was “just” a game, I didn’t stay in the hindrance for long, and the ideas and solutions flowed.
Why do we hold ourselves back so long when it’s not “just” a sandcastle, but a business or private life challenge?
What is your sandcastle and with which emotions are you building it?
With Love,
Anita
CityYogi 